Pannonia Egyesület

A Dunakanyar az egykori Pannonia központi része volt. Később pedig itt volt az ország közepe. Hosszú ideig itt székeltek az ország fejedelmei, királyai. A Visegrádtól Esztergomig tartó Dunakanyar magába foglalja a Pilist, az ország valamikori szakrális központját. A kelta kortól a középkor végéig szinte minden jelentős esemény az ország életében ehhez a tájegységhez kötődik. A térség tele van dokumentálatlan római utakkal, római és magyar technikával épült falmaradványokkal, középkori aranybányászat nyomaival, ismeretlen rendeltetésű alagutakkal, kutakkal, foglalt forrásokkal, fürdőkkel és sok más érdekességgel, amikről semmilyen írott forrás nem szól.

Mégis, hivatalosan szinte alig valamit tudunk tárgyi emléket felmutatni és összefüggően bemutatni a Dunakanyar történelméből. Csak töredékesen ismerjük a térség történelmi és kulturális emlékeit, hézagosak az ismereteink az egyes korszakok embereinek életmódjáról is. A legkorábbi kőépítmények a római korból maradtak ránk. A Duna vonalát – a római birodalom Pannonia tartományának határát – kőből épült, árokkal, palánkkal is megerősített őrtornyok és erődök láncolata védte a túlparton lakó "barbár" népek támadásaival szemben. A dömösi Duna-parton a Köves-patak és Malom-patak torkolatánál, illetve a Tófenék-dűlőben állt egy-egy ilyen őrtorony. Közülük a Köves-patak mellettit 1959-ben feltárták. A 11×11 méter alapterületű, 1 méter falvastagságú tornyot vizesárok övezte. Területén Valentinianus császár érmeit, edényeket találtak. A Malom-patak melletti római torony maradványaira épült rá a dömösi révállomás kis épülete, melynek alapterülete 10×10 méter, - jelenleg is egyesületünk, további két őrtorony feltételezett helyét kutatja, Dömös község területén.  -  A katolikus templom mellett 1985-ben római téglaégető kemence maradványai kerültek elő. 2000-ben a múzeum homokkal temette be, tekintettel arra, hogy a további feltárásra nem volt anyagi fedezet és így jobban meg lehet védeni a pusztulástól. A római birodalom bukása után a népvándorlás néphullámai következtek, majd 568-tól a IX. század végéig az avarok telepedtek meg vidéken. Az ő emléküket idézik azok a bronzból készült díszes veretek, övdíszek és szíjvégek, valamint cserépedények, amelyek az általános iskola és a Malom-patak között fekvő avar temető sírjaiból kerültek elő.
Egyesületünk azon szeretne változtatni, hogy tagjai sorába fogadja a térség elhivatott kutatóit, keretet és segítséget adva mindazok tevékenységéhez, akik a Dunakanyar valamelyik korszakának, tájegységének, településének, történelmi emlékének kutatásával eddig önerőből foglalkoztak.

A tagjaink kutatásainak eredményeit összefogva, összesítve törekszünk a Dunakanyar történelmének teljes körű bemutatására mindazok számára, akiket ez a gyönyörű, és történelmileg kiemelkedő tájegységünk értékei érdekelnek.